Milyen színű a kárpáti kék meztelencsiga?

Az endemikus (bennszülött...csak a Kárpátokban található) kárpáti kék meztelencsigával (Bielzia coerulans) már többször találkoztam túráim során és mindig elragadtatással és örömmel nézegettem, fotóztam, hiszen közel 15 centis hosszúságukkal, színűkkel igen látványos teremtmények. Legutóbb Uzonkafürdőn olyan tömegesen mutatkoztak és olyan színárnylatokban, hogy meglepődtem. Aztán lefotóztam egy párat...Hogy milyen színű a kárpáti kék meztelencsiga, arra mindenki találja meg saját maga a választ! Itt vannak:

Kirándulniiiii!!!

Gyakran kérdezik barátaim, ismerőseim, hogy milyen túra-javaslataim lennének a vakációra, szabadságra. Ez változik a részt vevő személyek korától, számától, felkészültségétől, kényelmétől és számtalan egyéb tényezőtől is, de gondoltam néhány ötletet megosztok itt veletek. Hátha találtok közte megvalósítható javaslatot. A képekre kattintva bővebb leírást találtok (nem mindegyik képre érvényes...).

Kezdjük egy melegítő sétával Tusnádfürdőre, vagy ha az autó bírja a strapát akkor tovább a Szent-Anna tóhoz, a Mohos-láphoz, esetleg Bálványosra.

Mohos

Ha ez megvolt, akkor következhet a "másik" irány: gombásztúra a Hatodra, Uzonkafürdő látogatásával (a bekötőút nem a legjobb). A keményebbek persze gyalogolhatnak is, lehetőségben nincs hiány.

Uzonkafürdő

Aztán jöhet a harmadik nap: Brassó. Pontosabban a hegyek, amik körülveszik, nem a "nagybótok" a város szélén. Előbb fel a Cenkre, aztán még fennebb a Salamon-kövek vonalán a Keresztény-havasra, majd a Nagykőhavasra. Aki ezt egy nap alatt megjárja, az ne is olvassa tovább az ajánlót!

  

És ha már a hegyeknél tartunk, akkor vegyük még sorra, hogy mi marad a "hétre". Hogy a fokozatosság elvénél maradjunk, kezdjük az alacsonyabbakkal és úgy haladjunk egyre feljebb. Persze ide már nem árt, ha magatokkal visztek valakit, aki már járt ezeken a helyeken, vagy olyan túristakönyvet, amely részletesen leírja az út hosszát, nehézségi fokát. Tény, hogy lentről is szépek a hegyek és finom a sült hús a hegy lábánál is, csak akkor nem szabad megsértődni, ha azt mondják rátok: kocaturista. Az összecsukhatós szék mindenképp maradjon otthon a táskarádió társaságában:

Egyeskő - Nagyhagymás - Gyilkos-tó

Zákány gerinc

Csukás

Királykő

Retyezát

Bucsecs

Fogarasi-havasok

Erőt, kitartást, jó időt!!!

Bábakalács

Amikor a bábakalács képet beillesztetem a blog közvéleménykutatásába, akkor az járt a fejemben, hogy vajon hány látogató tudja róla, hogy ehető? Tudtátok páran...No, nem a szúrós levelei és a virágja, hanem a szára ("torzsája"). Az íze olyan, mint a karalábé, vagy inkább káposzta torzsa íze, állaga picit lisztesebb.
Ki tudja mennyire fog megdrágulni a sok zöldség, vagy mikor téved el a jámbor túrázó egy szép réten és akkor hátha eszébe jut, hogy a lábát megbökő növényt büntetésből, vagy mert kopognak a szemei, meg is eheti. Egyébként gyógynövény, teája étvágyjavító, antibakteriális hatású, sőt hajápolószerként is használatos. Réteken, legelőkön megtalálható, de nem túl gyakori növény.

Carlina acaulis - Szártalan bábakalács

Ilyen állat nincs is!

A múltkor az erdőben sétálva egy olyan élőlényt pillantottam meg, amelyhez hasonlót még nem láttam. Pontosabban hasonlót igen, de ilyen hosszú tojócsövűt még soha. Lefotóztam és a kép alapján próbáltam kitalálni, hogy miféle teremtmények ügyeskedtek a levágott, vastag fenyőtörzsek apró lyukjait célozgatva. Az eredmény: a valódi fürkészek családjának egyik képviselőjével a Dolichomitus imperator-al találkoztam. Szerintem...Mivel a valódi fürkészek, főleg farontó rovarfajok lárváiba rakják petéiket és azokban élősködve elpusztítják azokat, ezért igen hasznos élősködők. 

Vastag fenyőtörzseken keresgél...

...aztán ha talál egy lyukat...

...melyben lárvák élnek...

...belerakja petéit...

Felvételi az egészségügyibe

Ma zajlott az Egészségügyi Posztlíceumba a felvételi. Gondoltam megosztom veletek a tételeket, egyrészt ízelítőként, másrészt egy kis munkára serkentésként. Minden kérdésre egy jó válasz van, hivatalból 10 pont jár. A dolgozatok kijavítása után kiderült, hogy több, mint 10 résztvevő nem érte el az ötös jegyet, de volt egy 100 pontos és egy 98 pontos is. 

A tételért kattints IDE! 

Ha támad a medve

Többen kérdezték már tőlem, hogy mi a teendő medvetámadás esetén. Nekem szerencsére még nincs személyes tapasztalatom, de hallottam és olvastam már pár tippet, megosztom veletek.

1. Nyugodtan kell viselkedni! - Ez elég furcsa tanács, hiszen egy vadállat láttán, főleg ha az nem mókus, hanem mondjuk barnamedve, elég nehéz lehet nyugodtan maradni, de a lényege, hogy ne ébresszük fel a vadban (ez nem csak a medvére érvényes) a támadó ösztönt. Az idegen kutyákkal való találkozáskor is jobb a fül-farok behúzás mint a szaladás (mondjuk, ha a vad 100 méterre van, a puska pedig 5-re, akkor utóbbi javasolt), mert futásban sokkal jobbak, mint mi. Persze volt aolyan is, akinek sikerült elszaladnia, mert a medve megelégedett azzal, hogy ráijesztett az illetőre...

Még így is félelmetes. Medvetalp a sárban.

2. Hangosan haladni az erdőben! - Azt mondják a medve fél az embertől. Érdekes ez fordítva is igaz. Nos, ha nem is fél, de a zajos helyeket általában kerüli, ezért a veszélyes részeken nem árt egy kis hangoskodás, énekszó ha többen vagyunk. Persze lehet, hogy annyira kiváncsi a medve, hogy éppen arra kiváncsi, hogy ki dalolászik a felségterületén...ilyenkor marad az első tanács.

Ez a nagyon szomorú kép Szabó-Szeley László fotója. Az Erdélyi Nimródban jelent meg.

3. A medvetámadások nagy százaléka a váratlan találkozás okozta meglepetés miatt következik be. Túl közel jutunk az állathoz és az veszélyben érzi magát, ezért megpróbál kitörni. Ha bocsokkal van, ez hatványozottan érvényes. Ilyenkor csak az ima segít...Bár egyes szakértők szerint, ha már támad ránk, akkor meg kell próbálni a hátizsákunkat "felkínálni" neki, hogy azzal bíbelődjön, amíg mi eltűnünk.

Ezt a barnamedvét én fotóztam...a brassói állatkertben.

4. Igazából megelőzni lehet csak a támadást, mert ha már akcióba lendült a vad, egyszerűen nincs menekvése az embernek. Gyorsabb, erősebb, mint mi. Kevesen vannak, akik túléltek már medvetámadást. Ha beszélnek is róla félvállról veszik az egészet és félszájjal teszik (hát ez elég morbid poén volt...). Olvastam még, hogy kővel kell hajigálni...hát nem tudom ez mennyire okos dolog. Lehet még jobban felhergeljük.  Bár egy malomkő azért nagyot tud koppanni :)
5. Jó ötletnek tűnik, hogy kinti sátorozás esetén az ételt ne a sátorba tegyük, hanem jó távol magunktól, esetleg egy fára felakasztva, hogy ne vonzzuk magunkhoz. A tűz is jó riasztó, csak szítani kell egész éjjel.

Ezt is én fotóztam. Szintén az állatkertben.

6. Lehet, hogy mégiscsak az első tanács a legértékesebb. Ha mi látjuk meg előbb a macit, akkor szép csendben tűnjünk el a környékről, amíg még nem késő. Ha pedig jön felénk, akkor kapjunk elé 1-2 petárdát és dobjuk feléje, azt fogja hinni, hogy rálőttünk (ezt több helyen is olvastam, állítólag a csobánkutyák ellen bevált). Persze, ha van egy vödör málna az is megteszi. Hátha jobban szereti...
Van két fotóm amelyeken medvetámadás áldozatai vannak, de annyira megrázó, hogy nem teszem ki a blogra. Ha valaki nagyon erős idegzetű, írjon címet és átküldöm.
Végezetül egy dolgot ne feledjetek: az erdőben a medve van otthon, mi vagyunk a vendégek.

Egy jópofa tanács-sorozat ITT olvasható.
Egy professzor, aki 43 éve él közöttük, ITT ad tanácsokat.

Tusványosi plusz program (ajánló)

Tusványosra kéne menni...És ha már ott van az ember, akkor az előadások, koncertek, sörök között szétnéz egy kicsit. Úgy értem a tájat is megnézi. Felmegy a Sólyomkő sziklához (a piros háromszög jelzés a tábor mellől indul, el sem lehet tévedni), esetleg nagy lélegzetet vesz és átsétál a Szent Anna-tóhoz (aki még nem volt, annak ajánlom, hogy jó nagy levegőt vegyen, mert igen meredek az út Tusnádfürdőről - piros kereszt a jel, amit követni kell), vagy csak egyszerűen hűsülés gyanánt belegübben az út mellett található termálstrand (Rudi-fürdő) vizébe. Aki csak sétálni akar az megnézheti az Apor bástyát, vagy a Ludmilla kilátót (a felső sétánytól indulnak a jelzett utak). Az óvatosság nem árt: a terület a kárpáti medvék Eldorádója. Kellemes kikapcsolódást és esőmentes időt!

A Sólyomkő egyik ritkasága, a Teleki hölgymál (Hyeracium telekianum).

Itt magányosan.

Ez is Teleki. Csak nem hölgymál, hanem egyszerűen virág. A Sólyomkő fele tartva az első kanyar után közvetlen balról nagy tömegben virít a Teleki-virág (Telekia speciosa). Ha itt nem vennéd észre, akkor sem kell aggódni...több helyen is előfordul (fő ismertetőjegye szépsége mellett, a magassága)

Ha a Szent Anna-tóhoz mégsem Tusnádfürdőről indulsz, hanem Bükszád felől (ez jóval könnyebb út), akkor a Bugyogóból töltheted fel vízkészletedet (a falu végén)

Mese nincs. Itt medvék (is) járnak.

A Sólyomkő

Tusnádfürdő és a Csukás-tó látványa a Sólyomkőről

Ez is a Sólyomkőről lett fotózva. Szemben a Csomád és mögötte a Szent Anna tó.

Ez pedig a Rudi fürdő. Hogy miért ilyen színű a vize? Lásd alább.

Ezért.

Újabb virágcsoda!

Ha egyszer egy sorozat beindul, akkor nincs megállás. Az Amarillisz (Hiperastrum) is elérkezettnek látta az időt, hogy virágba boruljon. Szerencsére nem túl igényes növény (bevallom én ezeket szeretem...:), virágzás után el is lehet egy picit feledkezni róla, aztán tavasszal amikor ismét fejlődésnek indul és megjelennek a hajtások, akkor lehet bőségesen öntözni. Piros, rózsaszín, hatalmas tölcséres virágai lenyűgüzőek. Szerintem.

Jól tanulmányozható az 5 porzó és a termő

Néha 2, máskor 4 vagy 5 virág is megjelenhet

Elvirágzás után a virágot el kell távolítani (a szárat kell hagyni, hogy visszaszáradjon)

A kaktusz virága

A cím a filmé, de a téma nem. Az udvaron esővíztől áztatott, télen elhanyagolt kedves kaktuszom ismét virágba borult. Csupán egy napig. Mert az Echinopsis eyriesii gömbkaktusz már csak ilyen. Az egyik leghálásabb növény. Könnyen nevelhető és szaporítható (semmit nem kell vele csinálni, csak télen nagy ritkán meglocsolni és lehetőleg hűvösebb helyen tartani, nyáron pedig kitenni az udvarra és öntözni úgy mint a többi növényt). Őshazája Dél-Amerika.

Erre vártam

Egy ládában az udvaron (jogos a kritika: a gyomot ki lehetett volna szedni)

Sok-sok porzó meg egy termő

Echinopsis eyriesii - gömbkaktusz

Ott az újabb bimbó (az a barna folt nem a növény jellegzetessége, hanem hiba)

Vicces tó + gombaszedés

Elindultunk gombászni. Útunk az elmúlt napok "sztárja" mellett vezetett. És láss csodát: ma ismét üres az ötös tó! Csak a közepén folydogál csendesen a patak és néhány tócsában üldögéltek békésen a vadrécék. A tegnapi és tegnapelőtti veszélyre csak az otthagyott homokzsákok emlékeztetnek. Gondolom hamarosan kiderül, hogy mi fog történni a tóval.

Olyan, mint a fürdőkád. Hétfőn üres, kedden tele van, szerdán megint üres.

A víz a betontömb alatt folyik le, de oldalt is ástak egy sáncot, ahol megcsapolták a tavat.

Ma egy kicsit közelebb merészkedtem...Nem túl biztató látvány.

Becszóra, hogy azok a barna pöttyök a víz mellett vadrécék. És egy a víz bal oldalán úszik.

A gombászásról csak annyit, hogy rengeteg a gomba. Le sem kell hajolni, beugranak a kosárba. Én keserűgombáért mentem és 3 perc alatt begyűjtöttem a vacsorára valót. 

Keserűgomba sülve, szalonnával és túróval. Ez a napi menűm. Isteni!

Több időt nem is lehetett az erdőben tölteni, mert a szúnyogok ettek meg és ezt a lányok sem tűrték szó nélkül. 

Hanga ruhában és gumicsizmában (én mondtam szépen, hogy vegyenek hosszú nadrágot...). A csizma csúszott a sárban és le a lábáról, mert nagy. A szúnyogok ették meg, de ezt bírta...2-3 percig. 

Egyéblént szinte lehetetlen volt úgy lépni, hogy ne...gombára lépjen az "ember". Borsgomba, csiperke, kékhátú, rókagomba rengeteg. És mindez "ehejt" a város szélén. Nem csoda, hogy a cigányok zsákszámra hordják a piacra. Hiába na: sok eső, sok gomba.

Ez bizony rókagomba. Tokánynak első osztályú, savanyúságnak még annál is jobb :)

Ebből a fajta csiperkéből is sok volt. Nem tudom a pontos fajnevet (ha valaki szakember lenne olyan kedves megsúgni, akkor megköszönném :)) - lomberdőben láttam. Egyébként, aki a gyilkos galócát nem ismeri az még véletlenül se szedjen csiperkét az erdőben. Esetleg a mezőn. 

Ugyanaz szemből.

Galambgomba

A "kékhátú" a galambgombákhoz tartozik. A kalap színe nagyon változatos, de van egy biztos teszt, amivel elkerülhető a gyomorbaj.  A kóstolás. Amelyik galambgomba megnyalíntva csíp, az nem jó. Amelyik nem csíp, az mehet a kosárba. FIGYELEM!!! Ez csak a galambgombára érvényes. Ha nem ismeritek fel biztosan, akkor ne szedjétek! Ez minden gombára érvényes egyébként. Úgylehet, asszem, talánaz-ra nem szedünk gombát, mert sokba kerülhet!