Végre Királykő!

Elég rég nem voltam már egyik kedvenc hegyemen, a Királykőn, de szerencsére a mai nap sikerült ismét megcsodálnom. Ráadásul nem egyedül, hanem több mint 40 diák és 2 pedagógus társaságában. A hegy lábáig (pontosabban a Botorog forrásig) autóbusszal mentünk (ahogy ez már szokássá vált osztály kirándulásoknál), majd innen kissé rendhagyó útvonalat választottam, hiszen nekik minden új volt, én pedig nem akartam unatkozni :) Felsétáltunk a Zernyest szakadékon, ahol eddig mindig lefele jöttem, így reggeli szépségében is megcsodálhattuk, nem okozott csalódást.

A Zernyesti szakadék

Innen a Kurmatura menedékházhoz (1470 méter) mentünk, ahol a csapatból egy kisebb társaság lemorzsolódott, ők visszatértek az autóbuszhoz. A többség azonban nekivágott a Kiskirálykőnek. És nem bánta meg...

 Régebbi blogkövetőimnek elárulhatom, hiszen úgyis észrevették...új a gép, innen a panoráma :))) KÖSZI!!!

Csúcsfotó

Az idő csodálatos volt, személy szerint pár fokkal hidegebbnek is örültem volna, a kilátás pazar, a növények pedig csodaszépek. Íme egy csokor:

 Egy szál harangvirág...

 Zergeboglár

 Mindig büszkeség és öröm tölt el, ha ezt a szép növényt meglátom, fotózom, megosztom. Nem másért, de ennek párja valóban nincs a széles világon, hiszen csak egy helyen él: a Királykőn. Neve: királykői, vagy koronás szegfű (Dianthus callizonus). A szegfűvek egyébként Zeusz virágai (Dios=Zeusz, anthos=virág), a callizonus, pedig a szép, középső övre utal. Csak úgy megjegyzem, hogy Google képkereső a királykői szegfű név alatt engem talál meg...pontosabban, őt).

 Magcsákó (ez már elvirágzott)

 Gombos varjúköröm (őshonos a Kárpát medencében)

Csodálatos megjelenés, pazar illat, ez jellemzi a tűlevelű szegfűt. Román neve is kedves nekem: Barba ungurului (hát, kissé bozontos...Dianthus spiculifolius)

Ráadás:

Királykő, Északi gerinc

Megerőltető, csodálatos, kihagyhatatlan túra. Végig a Királykő Északi-gerincén. Brassótól Zernyestig kell eljutni vonattal, autóval, autóbusszal...vállalkozóbb szelleműek gyalog, majd onnan a jól látható hegyet - a Királykőt - kell megcélozni. Brassótól a hegy lábáig kb.30 kilométer a távolság. Igaz ez vízszintes, innen azonban (induljunk el a Botorog forrástól) kezd függőleges fele hajlani az út. A másik irányba is mehetünk, ott a Plaiul Foii menedékháztól lehet elindulni (persze más útak is vannak) a Déli-gerinc irányába. Az útvonal: Botorog kút - Zanoaga tisztás - Curmatura menedékház - Torony - Hegyes csúcs - Pásztor csúcs - s onnan lefele érintve a Grind-et, a Zernyesti szorost. Az út elejéről egy téli élménybeszámoló ITT.

Azt kell végigjárni (kilátás a Zanoaga tisztásról)

Kő van. Mészkő.

Néha köd is van.

Szebbnél-szebb völgyek, sziklaformációk

A királykői Yeti 

A gerinc

Ha sok az eső, akkor meg van oldva a faszállítás

Havasi gyopár

Csak a Királykőn él, ez a csodálatosan szép növény, a királykői szegfű

Ha majd egyszer sok pénzem lesz, felülök a repülőre (s lefényképezem a Királykőt)

A Zernyesti szoros 

A Királykő fontosabb útvonalainak leírása ITT.
Túraajánló. 

Kirándulniiiii!!!

Gyakran kérdezik barátaim, ismerőseim, hogy milyen túra-javaslataim lennének a vakációra, szabadságra. Ez változik a részt vevő személyek korától, számától, felkészültségétől, kényelmétől és számtalan egyéb tényezőtől is, de gondoltam néhány ötletet megosztok itt veletek. Hátha találtok közte megvalósítható javaslatot. A képekre kattintva bővebb leírást találtok (nem mindegyik képre érvényes...).

Kezdjük egy melegítő sétával Tusnádfürdőre, vagy ha az autó bírja a strapát akkor tovább a Szent-Anna tóhoz, a Mohos-láphoz, esetleg Bálványosra.

Mohos

Ha ez megvolt, akkor következhet a "másik" irány: gombásztúra a Hatodra, Uzonkafürdő látogatásával (a bekötőút nem a legjobb). A keményebbek persze gyalogolhatnak is, lehetőségben nincs hiány.

Uzonkafürdő

Aztán jöhet a harmadik nap: Brassó. Pontosabban a hegyek, amik körülveszik, nem a "nagybótok" a város szélén. Előbb fel a Cenkre, aztán még fennebb a Salamon-kövek vonalán a Keresztény-havasra, majd a Nagykőhavasra. Aki ezt egy nap alatt megjárja, az ne is olvassa tovább az ajánlót!

  

És ha már a hegyeknél tartunk, akkor vegyük még sorra, hogy mi marad a "hétre". Hogy a fokozatosság elvénél maradjunk, kezdjük az alacsonyabbakkal és úgy haladjunk egyre feljebb. Persze ide már nem árt, ha magatokkal visztek valakit, aki már járt ezeken a helyeken, vagy olyan túristakönyvet, amely részletesen leírja az út hosszát, nehézségi fokát. Tény, hogy lentről is szépek a hegyek és finom a sült hús a hegy lábánál is, csak akkor nem szabad megsértődni, ha azt mondják rátok: kocaturista. Az összecsukhatós szék mindenképp maradjon otthon a táskarádió társaságában:

Egyeskő - Nagyhagymás - Gyilkos-tó

Zákány gerinc

Csukás

Királykő

Retyezát

Bucsecs

Fogarasi-havasok

Erőt, kitartást, jó időt!!!