Végre Királykő!

Elég rég nem voltam már egyik kedvenc hegyemen, a Királykőn, de szerencsére a mai nap sikerült ismét megcsodálnom. Ráadásul nem egyedül, hanem több mint 40 diák és 2 pedagógus társaságában. A hegy lábáig (pontosabban a Botorog forrásig) autóbusszal mentünk (ahogy ez már szokássá vált osztály kirándulásoknál), majd innen kissé rendhagyó útvonalat választottam, hiszen nekik minden új volt, én pedig nem akartam unatkozni :) Felsétáltunk a Zernyest szakadékon, ahol eddig mindig lefele jöttem, így reggeli szépségében is megcsodálhattuk, nem okozott csalódást.

A Zernyesti szakadék

Innen a Kurmatura menedékházhoz (1470 méter) mentünk, ahol a csapatból egy kisebb társaság lemorzsolódott, ők visszatértek az autóbuszhoz. A többség azonban nekivágott a Kiskirálykőnek. És nem bánta meg...

 Régebbi blogkövetőimnek elárulhatom, hiszen úgyis észrevették...új a gép, innen a panoráma :))) KÖSZI!!!

Csúcsfotó

Az idő csodálatos volt, személy szerint pár fokkal hidegebbnek is örültem volna, a kilátás pazar, a növények pedig csodaszépek. Íme egy csokor:

 Egy szál harangvirág...

 Zergeboglár

 Mindig büszkeség és öröm tölt el, ha ezt a szép növényt meglátom, fotózom, megosztom. Nem másért, de ennek párja valóban nincs a széles világon, hiszen csak egy helyen él: a Királykőn. Neve: királykői, vagy koronás szegfű (Dianthus callizonus). A szegfűvek egyébként Zeusz virágai (Dios=Zeusz, anthos=virág), a callizonus, pedig a szép, középső övre utal. Csak úgy megjegyzem, hogy Google képkereső a királykői szegfű név alatt engem talál meg...pontosabban, őt).

 Magcsákó (ez már elvirágzott)

 Gombos varjúköröm (őshonos a Kárpát medencében)

Csodálatos megjelenés, pazar illat, ez jellemzi a tűlevelű szegfűt. Román neve is kedves nekem: Barba ungurului (hát, kissé bozontos...Dianthus spiculifolius)

Ráadás: