2010. július 9., péntek

Két gomba

Az egyik a piruló galóca, a másik a párducgalóca. Előbbit nálunk borsgombának ismerik az emberek és fogyasztják, utóbbit nem fogyasztják. Gondolom...
A piruló galóca (Amanita rubescens) amint az a képen is többé-kevésbé látható jó megjelenésű gombafaj. Legfőbb ismertetőjegye a barnás, pettyes kalap és lelógó gallér mellett a vaskos tönk, melynek töve gumós. És ebben a vöröses rágásnyomok! Ahol a nyűvek átsétáltak ott rózsaszínes, vöröses marad a hús. Annyit még hozzá kell tenni, hogy a piruló galóca a feltételesen ehető gombák közé tartozik, tehát nyersen nem fogyasztható, főzni kell (rá igaz az a nép "bölcsesség", hogy a bolond gomba is ehető, ha megfőzzük...).

Piruló galóca (Borsgomba)

A párducgalóca (Amanita pantherina) megjelenésben nagyon hasonlít a piruló galócához, de annál "sápadtabb". Úgy a lemezek, mint a tönk és a gallér fehérek. Bocskora nics, de a töve fölött gyűrűszerű rész van ("olyan mintha bocskor volna"). Elfogyasztása után hamar jelentkeznek a tünetek, amelyek nem az ismert gombamérgezésre utalnak, hiszen sem hányás, sem hasmenés nincsen, "csak" kábulat, részegséghez hasonló tünetek. Aztán mély alvás, majd ébredés. Minderről az iboténsav tehet. 

Párducgalóca 

Ez is párducgalóca. A fenti. Lentebbről fotózva.

Nincsenek megjegyzések: