2010. július 20., kedd

Ha támad a medve

Többen kérdezték már tőlem, hogy mi a teendő medvetámadás esetén. Nekem szerencsére még nincs személyes tapasztalatom, de hallottam és olvastam már pár tippet, megosztom veletek.


1. Nyugodtan kell viselkedni! - Ez elég furcsa tanács, hiszen egy vadállat láttán, főleg ha az nem mókus, hanem mondjuk barnamedve, elég nehéz lehet nyugodtan maradni, de a lényege, hogy ne ébresszük fel a vadban (ez nem csak a medvére érvényes) a támadó ösztönt. Az idegen kutyákkal való találkozáskor is jobb a fül-farok behúzás mint a szaladás (mondjuk, ha a vad 100 méterre van, a puska pedig 5-re, akkor utóbbi javasolt), mert futásban sokkal jobbak, mint mi. Persze volt aolyan is, akinek sikerült elszaladnia, mert a medve megelégedett azzal, hogy ráijesztett az illetőre...

Még így is félelmetes. Medvetalp a sárban.

2. Hangosan haladni az erdőben! - Azt mondják a medve fél az embertől. Érdekes ez fordítva is igaz. Nos, ha nem is fél, de a zajos helyeket általában kerüli, ezért a veszélyes részeken nem árt egy kis hangoskodás, énekszó ha többen vagyunk. Persze lehet, hogy annyira kiváncsi a medve, hogy éppen arra kiváncsi, hogy ki dalolászik a felségterületén...ilyenkor marad az első tanács.

Ez a nagyon szomorú kép Szabó-Szeley László fotója. Az Erdélyi Nimródban jelent meg.

3. A medvetámadások nagy százaléka a váratlan találkozás okozta meglepetés miatt következik be. Túl közel jutunk az állathoz és az veszélyben érzi magát, ezért megpróbál kitörni. Ha bocsokkal van, ez hatványozottan érvényes. Ilyenkor csak az ima segít...Bár egyes szakértők szerint, ha már támad ránk, akkor meg kell próbálni a hátizsákunkat "felkínálni" neki, hogy azzal bíbelődjön, amíg mi eltűnünk.

Ezt a barnamedvét én fotóztam...a brassói állatkertben.

4. Igazából megelőzni lehet csak a támadást, mert ha már akcióba lendült a vad, egyszerűen nincs menekvése az embernek. Gyorsabb, erősebb, mint mi. Kevesen vannak, akik túléltek már medvetámadást. Ha beszélnek is róla félvállról veszik az egészet és félszájjal teszik (hát ez elég morbid poén volt...). Olvastam még, hogy kővel kell hajigálni...hát nem tudom ez mennyire okos dolog. Lehet még jobban felhergeljük.  Bár egy malomkő azért nagyot tud koppanni :)
5. Jó ötletnek tűnik, hogy kinti sátorozás esetén az ételt ne a sátorba tegyük, hanem jó távol magunktól, esetleg egy fára felakasztva, hogy ne vonzzuk magunkhoz. A tűz is jó riasztó, csak szítani kell egész éjjel.

Ezt is én fotóztam. Szintén az állatkertben.

6. Lehet, hogy mégiscsak az első tanács a legértékesebb. Ha mi látjuk meg előbb a macit, akkor szép csendben tűnjünk el a környékről, amíg még nem késő. Ha pedig jön felénk, akkor kapjunk elé 1-2 petárdát és dobjuk feléje, azt fogja hinni, hogy rálőttünk (ezt több helyen is olvastam, állítólag a csobánkutyák ellen bevált). Persze, ha van egy vödör málna az is megteszi. Hátha jobban szereti...
Van két fotóm amelyeken medvetámadás áldozatai vannak, de annyira megrázó, hogy nem teszem ki a blogra. Ha valaki nagyon erős idegzetű, írjon címet és átküldöm.
Végezetül egy dolgot ne feledjetek: az erdőben a medve van otthon, mi vagyunk a vendégek.

Egy jópofa tanács-sorozat ITT olvasható.
Egy professzor, aki 43 éve él közöttük, ITT ad tanácsokat.

4 megjegyzés:

Szösszenet írta...

beko.timea@yahoo.com

Én szeretném megnézni a képeket. Köszönöm előre is, Timi.

Kocsis Boldizsár János írta...

Tegnap én is találkoztam, szerencsére elszaladt de ilyesztő volt. Részletek a blogomon:)

Névtelen írta...

Szia Zsolt!
Ezt a cikkedet utólagos engedelmeddel feltettem a magas-tatra.info oldalra, a "Mit tegyünk, ha medvével találkozunk" cikksorozatba.
Köszönöm és üdv: Nagy Árpád

Tamás Kiss írta...

Engem is érdekelnek a képek. E mail: kisstamas7861@gmail.com