2012. szeptember 10., hétfő

Skóciai beszámoló

Kedves blogolvasó, blogkövető barátaim, ismerőseim! Idejében szólok, hogy az elkövetkező napok, de lehet, hogy hetek beszámolói szorosan fognak kapcsolódni, Nagy-Britanniához és ezen belül főleg Skóciához. Ha nem érdekel a téma, akkor egy ideig szabadon böngészhettek más oldalakat (persze visszavárlak :), ám, ha igen, akkor időben szólok készüljetek fel! Skócia bámulatosan szép, kedves ország!!!

1. nap: Az első nap igazából három, mert Szentgyörgytől, az Edinburgh melletti "végleges" szállásig ennyi napot kellett utazzunk. Persze két tranzit szállással és néhány városnézéssel. Az első nekifutamodás Mannheim-ig tartott, ott aludtunk, majd másnap Londonig vezetett az utunk. Menet közben sétáltunk egyet Luxemburgban, a Luxemburgi Nagyhercegség fővárosában.

 A "Gelle Frau", Aranylány szobra Luxemburg főterén

 Óvárosa  és erődrendszere szerepel az UNESCO, kulturális örökségi listáján

 Az Adolf híd

 Rendezettség, tisztaság, szépség

Luxemburg után Calais fele vettük az irányt, hogy átkeljünk a La Manche csatorna legszűkebb részén, a Doveri-szoroson. A komp nagysága mindenkit lenyűgözött, csak nyelte a buszokat, kamionokat, kisautókat. Sajnos a késői időpont miatt a híres doveri fehér sziklákat nem tudtuk teljes szépségükben megcsodálni, de az út így is felejthetetlen és parfümillatú volt (a kompon levő illatszer boltban próbálgattuk az illatokat...).

 Kompra várva...

 Én így láttam a fehér sziklákat

Ötödik emelet, sárga folyosó - ezt aki elfelejtette, kereshette az autóbuszt 

A második éjszakát London mellett töltöttük, az elsőhöz hasonló tranzit szálláson, majd másnap korán indultunk tovább.
 A tranzitszálláson az ajtók kóddal nyílnak, amelyeket, ha elfelejt a szállóvendég, akkor ücsöröghet az ajtó előtt. És mivel a fürdő és a WC a folyosón találhatók, biztosabbnak láttam, ha feljegyzem.
Ha piros, akkor tilos!

A harmadik nap kiemelkedő pillanat York város megtekintése volt. Yorkot látni és megszeretni igen könnyű dolog, hiszen a város maga egy középkori ékszeres doboz, gótikus katedrálisa pedig maga a Koh-I-Nor , ebben a dobozban. Régi gerendavázas házai, keskeny utcái, a sarkokon megbúvó történelme felejthetetlenné varázsolják. Egyedüli negatívumaként, azt a róla szóló legendát, vagy szóbeszédet találtam, amely szerint itt élnek Angliában a legszebb nők. Hát, szó, ami szó, én egyet sem láttam közülük, pontosabban, akiket szépnek láttam, azok nem angolul társalogtak.
 York-i utca

 Nem bontják, megőrzik!

 York büszkesége, a székesegyház

 Próbáltam egy képre "vinni" a 158 méteres templomot. 

 A katedrális 111 ólomkeretes ablaka közül ez a világon a legnagyobb összefüggő középkori ablak. Ólomüvegét John Thorton készítette.

 A templom belseje.

 Yorkban kellemes a séta...

  A képen jobbról én volnék.

A római neve: Ebocarum, itt kiáltották császára Constantinust 306-ban

Persze, hogy folyója is van, az Ouse

York után a határvidék csodálatos hangamezőiben, szabadon legelésző juhnyájaiban (erről később lesz szó) gyönyörködtünk, majd a késő éjszakában megérkeztünk a mobil home-nak nevezett szállásunkra, Edinburgh mellé. 

 Skócia hűvösen fogadott.

 Naplemente a határon.

A mobil szállás a Seton Sands Holiday Parkban.

További részletek a következő beszámolóban.

1 megjegyzés:

Enikő Benedek írta...

Ahogy az angol mondaná : Amazing
Csodálatos utatok lehetett,és gondolom tele élményekkel a fotók magukért beszélnek, és gondolom még sok olyan dolog amit nem is lehet szavakban vagy fotókkal ilusztrálni.
Üdv. Enikő