Nyár és tél között színes levelű erdeivel fennhéjazik az ősz. Vérvörös fák, sárguló sás,
karcsúsodó lombkorona, krákogó varjúsereg
jelzi, hogy egyik évszak
helyére másik fog lépni: becsuk a nyár,
kinyit az ősz. Eltűnik a zöld, helyette az erdő mindene vérvörös lesz, megérinti a
leveleket a távolban sündörgő
tél fagyos, aszú lehelete. A Nap utolsó meleg sugarai
azonban még előcsalogatják a pihenésre készülő tücsök és hangya,
meséből is ismert példányait. Beszélgetésükből az utolsó langyos sugár
tüzet szít a kötődéshez.
A gólyacsalád is elrepült.
Nemsokára elnyúlik a hótakaró a mező felett, mindent ellep kevély
fehérségével a tél. És már itt is van. Csak néhány kóró kapaszkodik
kifelé a hótakaró alól, de így sem olyan a táj, mint ősszel. Bár ez is
szép, csak légy jól
felöltözve és ne felejtsd el a kesztyűt, sálat, mert ha nem megver éber
figyelője a télnek: a fagy. Azért ne feledkezzél el, az itt maradt, vagy nálunk
telelő madarakról sem. Éhes a cinege,
a pinty, a vörösbegy és örömmel fogadják a zsíros magvakat.
A nyertesek (a díjak átvételét megbeszéljük ímélben):
Munkafüzet: timitimi
Iskoláink névadói: laszloannamari, Endre Győri
A többi résztvevőnek köszönet, a munkafüzet és könyv iránt érdeklődőknek privátban válaszolok.
1 megjegyzés:
feloltozve...ott lapul az oz :))
Megjegyzés küldése