2010. szeptember 25., szombat

Minden jó, ha - nem lódarázs - a vége

Ma megejtettük első közös sétánkat (na jó, azért nevezzük túrának) új osztályommal, az 5 bésekkel (5.B). Útiránynak Sugásfürdőt jelöltem a régi úton. 18-an indultunk 9 után néhány perccel a Sportcsarnok elől. Felkapaszkodtunk a Vadász utcán, átsétáltunk az Erős oldal fele...
Aztán elkezdődött a biosz óra, megnéztünk, megtapogattunk, megvizsgáltunk mindent ami utunkba került. Ha én nem láttam érdekességet, találtak nekem :) 

 Erdő szélén izzik a galagonya, izzik a galagonya ruhája

 Ez már a lepketapló

Itt hosszasan időztünk: a gyilkosgalóca !!! nem játék (és főleg nem kaja) 

 Szomjoltás a Honvéd csorgónál

 Aztán jött egy imádkozó sáska...

 ...mellette egy kis ezerjófű

Éhesek vagyunk, enni akarunk! (kell a fejlődő szervezetnek a táplálék) 

Virágos (bánáti sáfrány) erdő következett, sok-sok gombával...

 ...kénvirág...

 ...korall...

...tinta...

...légyölő...

 ...aztán csoportkép


 ...majd megérkeztünk Sugásfürdőre, ahol javában épül az új pálya, dolgoznak a Borvíz útja projekten

 Innen felkapaszkodtunk a sípálya tetejére, ahol gyönyörű légyölő galócák...

 ...narancssárga csészegombák...

 ...őzlábak mosolyogtak...(utóbbiakat le is szedtük)

 Aztán 1018 méteren, a Görgő csúcsán bemutatták a termést és elindultunk hazafele

Az erdőből már majdnem kiérve ennél az öreg fánál készítettünk egy csoportképet, de itt még nem sejtettük, hogy lódarazsak fészkére találtunk. Talán, ha a fiúk nem másznak a fára... 

 ...nem dagadt volna meg Samu füle és Annamari arcát sem csípik meg a felhergelt állatok.

A tettes: a nálunk élő legnagyobb darázsfaj

 A végén azért még fociztunk egyet, pontosabban volt egy fiú - lány focimeccs (ahol én a lányok csapatát erősítettem), de a fiúk iránti tiszteletből nem írom le, hogy 5-0-ra felszántottuk velük a szép, szeptemberi gyepet.

Nem kell ringatás! :)


Nagyításért kattints a képekre!

3 megjegyzés:

Andi írta...

Jó kis túra lehetett és látom ti is megtaláltátok a bánsági sáfrányt... Az imádkózót irigylem :)

Csíkimama írta...

Köszönöm ezt a képes beszámolót Tanár úr.
Szívesen követem bejegyzéseit, nagyon jó ötlet.
Igaz a szívem egy kicsitt elszorult a Samu fülét látva, de gondolom a fájdalom elmúlik, a tanulság megmarad.
Sok ehez hasonló biosz órát kívánok az ötödikeseknek.
Samu nagymamája-Éva

köllő írta...

Köszönöm kedves Éva-mama a hozzá(m)szólást! Örülök, hogy tetszenek a bejegyzések. A fájdalom szerencsére elmúlt...