Ma megejtettük első közös sétánkat (na jó, azért nevezzük túrának) új osztályommal, az 5 bésekkel (5.B). Útiránynak Sugásfürdőt jelöltem a régi úton. 18-an indultunk 9 után néhány perccel a Sportcsarnok elől. Felkapaszkodtunk a Vadász utcán, átsétáltunk az Erős oldal fele...
Aztán elkezdődött a biosz óra, megnéztünk, megtapogattunk, megvizsgáltunk mindent ami utunkba került. Ha én nem láttam érdekességet, találtak nekem :)
Erdő szélén izzik a galagonya, izzik a galagonya ruhája
Ez már a lepketapló
Itt hosszasan időztünk: a gyilkosgalóca !!! nem játék (és főleg nem kaja)
Szomjoltás a Honvéd csorgónál
Aztán jött egy imádkozó sáska...
...mellette egy kis ezerjófű
Éhesek vagyunk, enni akarunk! (kell a fejlődő szervezetnek a táplálék)
Virágos (bánáti sáfrány) erdő következett, sok-sok gombával...
...kénvirág...
...korall...
...tinta...
...légyölő...
...aztán csoportkép
...majd megérkeztünk Sugásfürdőre, ahol javában épül az új pálya, dolgoznak a Borvíz útja projekten
Innen felkapaszkodtunk a sípálya tetejére, ahol gyönyörű légyölő galócák...
...narancssárga csészegombák...
...őzlábak mosolyogtak...(utóbbiakat le is szedtük)
Aztán 1018 méteren, a Görgő csúcsán bemutatták a termést és elindultunk hazafele
Az erdőből már majdnem kiérve ennél az öreg fánál készítettünk egy csoportképet, de itt még nem sejtettük, hogy lódarazsak fészkére találtunk. Talán, ha a fiúk nem másznak a fára...
...nem dagadt volna meg Samu füle és Annamari arcát sem csípik meg a felhergelt állatok.
A tettes: a nálunk élő legnagyobb darázsfaj
A végén azért még fociztunk egyet, pontosabban volt egy fiú - lány focimeccs (ahol én a lányok csapatát erősítettem), de a fiúk iránti tiszteletből nem írom le, hogy 5-0-ra felszántottuk velük a szép, szeptemberi gyepet.
Nem kell ringatás! :)
Nagyításért kattints a képekre!
3 megjegyzés:
Jó kis túra lehetett és látom ti is megtaláltátok a bánsági sáfrányt... Az imádkózót irigylem :)
Köszönöm ezt a képes beszámolót Tanár úr.
Szívesen követem bejegyzéseit, nagyon jó ötlet.
Igaz a szívem egy kicsitt elszorult a Samu fülét látva, de gondolom a fájdalom elmúlik, a tanulság megmarad.
Sok ehez hasonló biosz órát kívánok az ötödikeseknek.
Samu nagymamája-Éva
Köszönöm kedves Éva-mama a hozzá(m)szólást! Örülök, hogy tetszenek a bejegyzések. A fájdalom szerencsére elmúlt...
Megjegyzés küldése