Pádis. Bihar hegység.

Szabosbazár, Csodavár, Pádis, Ponor...sok-sok ismerősen csengő név, így hát izgatottan vártam, hogy végre meglássam, bejárjam őket. Nem gondoltam, hogy Sepsiszentgyörgytől ezek a világ végén (sőt, picit még azon is túl) helyezkednek el, első sorban a járhatatlan utak miatt. Bár ez csak részben igaz, hiszen Pádis egyik oldalról kitűnő úton, másikon nagyon rosszon közelíthető meg. Mi ez utóbbin haladtunk, mert szállásunk Ponor Ék-en volt. Az utat javítgatják...Aztán az aranyosfői (Szkerisórai Jégbarlang). Az is látvány! Az út odáig? Friss, csak meredek!

 A havasrekettyei vízesés

 Készítgetik a hídakat Ponor Ék felől.

 Csodavár

 Pici emberek, nagy kapu. A 74 (!!) méter magas Nagy Portál.

 Lehetőségek a Glavoj réten.

 Szépség.

 A Ponor cirkusz. A Ponor patak megjelenik, majd eltűnik (a föld mélyében).

 Zergeboglár.

 Elveszett Világ. Ikerzsomboly. 

 Út Pádisra nyugat felől...

 ...és kelet felől.

 Kosbor. A mi orchideánk.

 A kirándulás csúcspontja: az Aragyásza barlang...

 ...amely egy igazi földalatti alagút...

 ...fentről behatoló fénnyel.

 Pillantás kifele az Aragyásza barlangból.

 A barlangban korhadó rönkök, létrák, láncok segítik a haladást.

 Ez már a Belvedere. A túloldalon mentünk, majd leereszkedtünk, és a Szamos ezen oldalán tértünk vissza.

 Digitalis. Gyűszűvirág. 

 A bélesi gyűjtőtó.

 A csodaszép árnika (Arnica montana).

 Ez már az utolsó nap: az aranyosfői jégbarlang (Ghetarul) és a zergevirágok.

 Jég és hó...

 ...júliusban...

 ...harminc fokban (kint).

Kitekintés a barlangból. 

A túrákról még annyit, hogy nehezek, helyenként (főleg esős, csúszós időben) veszélyesek, hosszúak és főleg a több nap miatt túlterhelőek lehetnek. Viszont szépek, látványosak.