Keresztényhavas

Vasárnap a "Babatúra mozgalom" a Keresztényhavasra indult. Talán, ha azt írom, hogy Pojána, már többen rájönnek miről beszélek, hiszen a Keresztényhavas elnevezés nem mindenkinek "ugrik" be egyből. Lassan a "baba" szó is több értelmet nyer, hiszen a 38 résztvevő között a gyerekek (és természetesen babák) mellett ott voltak a szülők, keresztmamák (apák), segítők, serpák, idősek, meg néhány alkalmi vendég is. Szóval jó társaság verődött össze, amihez a csodálatos időt is hozzáadva, igazán kellemes túrában volt részünk. Igaz, hogy a jelzett turistaösvényt feláldozták a síelés oltárán, de remélhetően hamarosan kijelölnek majd egy új utat a gyalogosoknak, mert bizony néhányszor meghűlt a vér ereinkben, amikor a széles úton a porban keresgélő gyerekek mellett védőfelszerelésben elsuhant egy-egy biciklis. A túra röviden: indulás autóval Sepsiszentgyörgyről Brassó Pojánára (1000 m), majd a Kanzel parkolóból felmentünk gyalog a Julius Römer menedékházig (1620 m). Itt reggelizés, pihenés...és irány a csúcs (1799 m). Itt rajtunk kívül elég sok ember volt, mert a felvonó irgalmatlanul szállítja őket. Az út visszafele ugyanaz volt, csak most a menedékháznál még többet pihentünk, napoztunk. 1600 méter szintkülönbséggel a lábunkban indultak hazafele. Kellemes nap volt!

 Ősz a Keresztényhavason.

 A Bucsecs látványa a Römer menedékháztól.

 Mesterséges.

 A felvonó télen megkérdőjelezhetetlenül hasznos, de most valahogy nem örültünk neki.

Pár kanyar s fent vagyunk... 

 A Nagykőhavas és a Csukás (hátul balról) a csúcsról.

 Csúcsközelben.

 Eligazítás.

 Anna-Villővel 1799 méteren :) (a felső képen az az ember szegedi...azt mondta)

 Ősz van, gondolta a hulló levelekről...(pedig csak a postástáska esett le az emeletről)

Csoportkép. Valaki mindig lemarad.

 Lefele is visszanéztünk...

 ...majd lenéztünk.

 Aztán a menedékháznál mindent megettünk.

Nincs gond: csak sikló.

Az udvaron találták, összetekeredve. Gondolom picit zavarta a hűvös időjárás, már a télre gondolt. Úgy hallottam az izgatott hangokból, hogy picit tartanak tőle. Aztán mindenkit megnyugtattam: csak egy ártalmatlan vízisikló (Natrix natrix) került a pad mellé. Legfőbb ismertetőjegye a feje mögött található két sárga folt. Aztán még abban különbözik a viperáktól (akitől azért nem árt óvakodni!), hogy a pupillája kerek (és nem függőleges), no, meg a hátán nincs összefüggő fekete sáv. A fej formája is eltér, no, meg a farka nem hirtelen végződik, mint a "kurtafarkú kígyónak", ahogyan még a viperát nevezik.

 Vízisikló.

 Méretek. Balra a nagy befőttesüveg teteje.

 Sárga folt és kerek pupilla ! 

 Tanácstalanság...

 ...majd neki indulás az ismeretlennek.

 A nyelvével szagol, tájékozódik, nem "szív" !

Nekem tetszik...

London sűrítve

Skóciából hazafele jövet még Londonba is "beugrottunk" egy picit, ami London esetében elég merész vállalkozás, hiszen méreteit, látnivalóit, szépségeit tekintve, hát...elég nagy. Becslések szerint közel 15 millióan lakják a külvárosokkal együtt, és csak a legismertebb látnivalói közelítik a százat. Itt még a stadionokat nem is számoltam :)
Képek segítségével próbálom felidézni a városnézést:

Ötkarika helyett a paralimpia jelvénye jelzi London egyik jelképén, a Tower hídon, hogy most éppen annak van ideje.

A 306 méter magas Üvegszilánk (Shard), London egyik újabb látványossága.

Tower Bridge. 1886-ban kezdték építeni.

Felmérések szerint a világ egyik legdrágább városa. A képen a City Hall, a Polgármesteri Hivatal épülete.

Hadihajó a Temzén. HMS Belfast. Sokat látott, hallott. 

Nézz, nézz az ég felé...

Egy kis összefoglaló: Tower a Temzén, hátul Shard, City Hall, HMS Belfast.

A Tower és híres ágyúi.

Jelen és múlt

Az olimpia egyik kabalája.

Mi ez? Ránézésre gyárcsarnok. Az is volt. Olajtüzelésű erőmű. Aztán átalakították, ma a Tate Galéria modern részlegének ad otthont az épület.

A Modern Tate előtt. 

Shakespeare neve egybeforrt a Globe színházzal.

Millennium Bridge. Szemben a Szent Pál Székesegyház.

A Székesegyház előtt...

A Székesegyházon.

London alatt.

Piccadilly Circus. Itt jelent meg először az első londoni fényreklám - Schweppes. A tér központjában az Erósz-szobor.

Egy másik híres tér: a Trafalgar...

...közepén Nelson admirális emlékoszlopa.

Ez is London.

És ez is (London Eye).

És ez is, de ezt mindenki ismeri...(parlament és Big Ben)

Ennyi lett volna dióhéjban, pontosabban mogyoróhéjba, London. Egy dolog azonban még mindenképpen említést érdemel: a Trafalgar téren található National Gallery és a benne található több, mint 2000 festmény. Akinek ideje engedi az mind a kétezret :))) megnézheti, nekem sajnos csak néhány teremre volt időm, de az is felejthetetlen élményt nyújtott. A 45-ös teremben Van Gogh, Cezanne, Gauguin...Annyira lenyűgöztek, hogy nem találtam meg a kijáratot. Jól jött az angol tudás...

Elfelejtettem mondani, hogy a belépés, a többi londoni múzeummal együtt, ingyenes. 

Van Gogh - Napraforgók

Több képért itt érdemes szétnézni: http://www.nationalgallery.org.uk/artists/

Skóciából Angliába

A kellemes skóciai napok után Anglia fele vettük az irányt. Persze nem egyből - hiszen Edinburgh és London között több mint 500 kilométer a távolság, ami még úgy is soknak tűnik, hogy a táblákon mérföldben (kb.340 mérföld) tüntetik fel a távolságot - hanem néhány izgalmas megálló beiktatásával. Első megállónk Melrose-ban volt, ahol természetesen a méltán híres Apátságot látogattuk meg. Ám korán érkeztünk, ezért szétnézhettünk a településen. A diákok iskolába siettek, az épületek ablakában virágok, a piros telefonfülke pedig hívogatott. Benéztem az egyikbe és meglepetésemre érmével lehetett telefonálni. A mobiltelefonos érában jól esett csevegni egyet az itthoniakkal...kb. 2 fontnyi aprópénzért bőségesen beszélgettünk.
Aztán kinyitották az Apátságot és bementünk. A legtöbb itteni apátsághoz hasonlóan ez is romos, a tetteseket sem nehéz kitalálni: igen, az angol úriemberek voltak. Egyébként az épületet a 12. században készítették (átadva 1136-ban) és romosan is lenyűgöző és szép látvány. Az egyik tornyába is fel lehet menni, a kilátás onnan is pazar. A hely érdekessége, hogy állítólag ide temették I.Robert skót király (Robert the Bruce) szívét.

 Melrose

 Érmével működik.

 Melrose, reggel háromnegyed 9-kor 

 S akkor aszongya, hogy a vécéig kell menni vagy 50 yardot jobbra, azaz lépést, ami szinte 50 méter, mert 1 yard = 0,9144 méter.

 Kilátás és lelátás a Melrose Abbey tornyából

A "szabad juhok" mozgalom tagjai 

 A temető rész.

 Emberfej a magasban.

 Csigalépcső. 

 Ott túl a rácson...

 Mint a filmeken.

 Sírfelirat. 

 Minden szögből fotogén.

 Arc.

 

 Robert the Bruce szíve.

Virágoskertek mindenfele.

Innen az utolsó skót látnivalóhoz, vagyis inkább érdekes helyhez, Gretna Green-hez mentünk, ami szintén a skót történelem része, ami természetesen az - angolokkal szembeni - ellenállásról szólt. Angliában csak 21 évesen lehetett házasodni, ellenben Skóciában szinte gyermekfejjel, ezért a fiatal szerelmesek ebbe a határtelepülésbe menekültek, ahol pillanatok alatt összeadták őket. A kovácsműhely, ahol az események történtek ma is látogatható, sőt "esketést" is végeznek.

A helyről Babits Mihály verset is írt.

Gretna Green, a szerelmesek otthona: