A következő címkéjű bejegyzések mutatása: téli csillagképek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: téli csillagképek. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. december 8., szerda

Együttállás, csillaghullás

Köszönettel Koszta Zoltánnak, az alábbi bejegyzésért:

Ha péntek 13, akkor szerencsétlen. De mi van akkor, hogyha hétfő? Nos, idén december 13, hétfő érdekes csillagászati jelenségeket igér.
Először is a Jupiter-Hold együttállásról pár szót. A Jupiter már hetek óta nagyjából ugyanott látható sötétedés után a déli-délkeleti égen és, bár távolodunk tőle még mindig fényesen (-2,5 magnitúdó) látszik. Nem lesz ez másképp hétfőn este sem, csak ekkor a Hold is csatlakozik hozzá. A Holdnak csak jobb, nyugati oldala látszik (első negyed) és a Jupitertől jobbra felfele helyezkedik el. Ugyancsak a Jupiter közelében, tőle balra van az Uránusz is, de mivel sokkal halványabb, észrevétlenül fogja követni a másik két égitestet.
A másik, szintén figyelemre méltó esemény egy meteorraj. Az egyik legszebb és legaktívabb áramlatnak csak azért nincs nagyobb híre, mert maximuma a fagyos decemberi éjszakákra esik. Az átlagos ZHR (óránként látható meteorok száma) 120 körül alakul. Az aktivitás maximuma december 13/14-én van, de 7-17-e között bármikor láthatunk Geminida meteorokat feltűnni egünkön. Mint nevük is mutatja, látszólag az Ikrek csillagképből kiindulva sugár irányba szántják végig az eget. Ez a csillagkép 20 óra után lesz igazán látható a keleti égen az Oriontól balra.
 A fehéres színű, kemény megjelenésű rajtagok közepes, 35 km/másodperces sebességgel lépnek be a légkörbe. A rajt 1862-ben említették először, ami azonban nem azért van, mert addig nem figyeltek oda, hanem mert ezt megelőzően egyszerűen még nem léteztek, pontosabban az áramlat nem keresztezte a földpályát. Különlegesség, hogy az 1983-ban felfedezett Phaeton kisbolygóról kiderült, hogy pályaelemei megegyeznek a Geminidák régóta ismert pályaelemeivel. Ez volt az első eset, hogy egy meteorraj szülőégitestje nem üstökös, hanem kisbolygó volt. A Jupiter hatása miatt fordult be a raj bolygónk útjába, és a nem is oly távoli jövőben meg is szűnik majd. Addig azonban még sok szép Geminida maximumot láthatunk, hiszen felfedezése óta folyamatosan erősödik az aktivitás.
Szurkoljunk, hogy legyen tiszta égboltunk.


2010. november 15., hétfő

Nézz, nézz az ég felé!

Az este hazafele menet megpillantottam ismét a Jupitert, aki egész nyáron az esti égbolt sztárja volt (aki nem tudja mit kell keresni, az nézzen fel az égboltra és keresse meg a legfényesebb "csillagot" közel a Holdhoz. Az a Jupiter. A bolygó nem pislog, mint a többi csillag!) 

Hold és Jupiter
Fotó Ábrahám Tamás

Egyébként télen a legszebb az esti égbolt látványa, sok a feltűnően fényes csillag, és a jellegzetes, könnyen felkereshető csillagkép.Legismertebb a Kaszás (Orion), mely a téglalap alakú Kaszálóból, és a közepén dolgozó három Kaszásból áll. 

Az Orion

Tőlük balra ragyog a Sánta Kata (Syrius), aki az ebédet vitte a kaszásoknak. A Kaszás felett, északra a Fényes csillag (Capella) tündököl. A kettő között, kissé jobbra a Bujdosók Lámpása (Aldebaran) vöröslik (Ez a Bika csillagkép legfényesebb és valóban vörösesnek tetsző csillaga). Még egy kicsit jobbra az a sok pici csillag a Fiastyúk (Plejádok). Többektől hallottam, hogy szerintük az a Kis göncöl...Hát nem. Ezektől balra, keletre, a Két Árva csillag (Castor és Pollux) található. Érdemes hát kivonulni egy sötét helyre és nézegetni a csillagokat. 

Az ikrek